SZC logo

Esztergomi Szakképzési Centrum

OM kód: 910005/002 | 2500 Esztergom, Szent István tér 7-9.

Intézmény logo

Balassa Bálint Gazdasági Technikum és Szakképző Iskola

HírekKözérdekű adatokIntranetKRÉTA

Hírek

2026. nov. 20.


Tarján Richárd

    Gyászhír

    Szomorúan adjuk tovább a hírt, hogy Mózesné dr. Galambos Irén nyugalmazott igazgató elhunyt. Mózesné dr. Galambos Irén 1982-2000 között vezette iskolánk jogelődjét, a Berzeviczy Gergely Közgazdasági Szakközépiskolát. Meghatározó munkájával hozzájárult az intézmény fejlődéséhez, értékeinek megőrzéséhez. Diákjai, kollégái határozott vezetőként és nagy szakmai tudással rendelkező közgazdász tanárként, közvetlen személyiségként emlékezhetnek rá. Emberként és igazgatóként is a város ismert és elismert alakja volt. Munkássága és személyisége nyomot hagyott iskolánk történetében. Emlékét kollégái és tanítványai megőrzik. Vele készült korábbi interjú itt olvasható:

    Gyászhír

    Interjú Mózesné dr. Galambos Irénnel,

    a Berzeviczy Gergely Közgazdasági Szakközépiskola nyugalmazott igazgatójával

     

     

    Ön hosszú ideig, 1982-től 17 éven át igazgatója volt intézményünknek. Hogyan mutatná be önmagát?

     

    1944. augusztus 19-én születtem Újvidéken. Jelenleg nyugdíjas vagyok, és a családomnak élek. Új barátaimmal színházba, operába járok, és ha lehetőségem van, akkor utazom.

     

    Elmesélné, hogy milyen út vezetett az igazgatói kinevezésig? Hogyan fordult az érdeklődése a közgazdasági pálya felé, illetve milyen szerepet játszottak ebben az iskolák, amelyekben tanult?

     

    Általános iskolai tanulmányaimat Bonyhádon végeztem, és befejezése után beiratkoztam a Perczel Mór Közgazdasági Technikumba. Édesanyámnak az volt a véleménye - miután jó tanuló voltam -, szerezzek egy szakmát, és hogyha a középiskolát is jó eredménnyel végzem, akkor egyetemre is mehetek. A középiskolai tanáraim közül kettőt kell megemlítenem: igazgatónkat, dr. Kende Ferencet, aki a statisztikát tanította és dr. Pfeiffer Máriát, osztályfőnökömet, könyvvitel tanáromat, aki később országos szakfelügyelő is volt. Ezen két tanárom, későbbiekben már kollégám, megszerettette velem a közgazdasági tárgyakat. Miután országos pályázatokat nyertünk statisztikából, országos döntőn vettem részt könyvvitelből, tulajdonképpen elmélyedtem ebben a két tantárgyban, és negyedikben már igazgatóm elfoglaltsága miatt néha statisztika órákat is tartottam. Így egyenes út vezetett a közgazdasági egyetem tanári”B”szakára ahová, 1962-ben felvételt nyertem. 1967-ben megszereztem a könyvvitel-statisztika szakos tanári oklevelemet.

     

    Voltak e kanyarok, esetleg kitérők pályáján?

     

    Tulajdonképpen, amikor 1967-ben közgazdasági tanulmányaimat befejeztem, akkor Esztergomba kerültem a Közgazdasági Technikumba, és itt kezdtem el tanítani. 1971-ben, miután megszületett első gyermekem, nem jöttem vissza az iskolába, hanem az Építőipari Szövetkezethez mentem főkönyvelőnek. Ezt a lépésemet nagyon megbántam, hiszen mindig is a tanári pálya vonzott, de a későbbiekben hasznomra vált, hiszen gyakorlati tapasztalatokkal egészült ki az elméleti tudásom. Az iskolába visszajönni már nem tudtam, hanem az Ipari Vezetőképző-központban Esztergom-Kertvárosban dolgoztam tovább főmunkatársi státuszban..

     

    Ez nagyon helyes lépés volt. Alapvetően meghatározta a későbbi pályámat, és nagyban segítette igazgatói munkámat. Munkakörömben a közgazdasági tárgyakhoz közel álló képzésekkel foglalkoztam. Olyan szervezési-vezetési tapasztalatokat szereztem, amelyek sokat segítettek a további életemben.  A  vezetőképző tanfolyamokon már foglalkoztunk a számítástechnikai ismereteket igénylő szimulációs játékokkal. Ez a szakmai ismereteimet nagyban bővítette, és a későbbiekben az iskolai munkában is segítségemre volt. Segítette az informatika oktatás személyi és tárgyi feltételeinek megteremtését. Ott dolgoztam 1982-ig. A szervezési-vezetési munkák mellett tanítottam is, tehát tulajdonképpen a tanítási gyakorlatból sem estem ki.

     

     

    1982 augusztus közepén megkeresett az akkori tanácselnök, hogy a Berzeviczy Gergely Közgazdasági Szakközépiskolából az igazgató úr nyugdíjba vonul, és igazgatót keresnek. Ez mint derült égből a villámcsapás ért engem, mert éppen akkor utaztunk el egy kéthetes görög-török körútra. Annyi gondolkodási időt kértem, hogy a nyaralás alatt végiggondoljam, hogy képes vagyok-e az iskolai igazgatói feladatkörét ellátni, viszonylag fiatalon, ami abban az időben azért megtisztelő dolog volt. Fel kellett mérnem, hogy a személyi, szakmai és egyéb képességeim alkalmassá tesznek-e a feladatra. Azon is elgondolkoztam, hogy milyen lesz visszamenni abba az iskolába, ahol már tanárként kezdtem, és ott is hagytam a kollégákat. A végeredmény ismert: elvállaltam. Szeptember 1-jén úgy álltam a tantestület elé, hogy magam sem tudtam, hogy mire vállalkozom. A nyitó értekezleten bemutattak mint vezetőt, és akkor indult meg a tényleges munka.

     

    Tanárai mellett esetleg voltak-e olyan emberek, akik nagy hatást gyakoroltak Önre, akiket személyes példaképként tekint?

     

    Én az a típusú ember vagyok, aki mindenkitől tanul, akitől lehet. A tanári pálya felé történő orientációmban a már említett két tanárom volt a meghatározó. Az egyetemen is nagyon sok olyan tanárral találkoztam, akik emberileg és szakmailag is nagy hatással voltak rám, különösen, amikor visszakerültem a szakközgazdász szakra. Külön talán dr. Párizs Lajost említeném, aki mentorunk volt az öt éven keresztül. Mai napig is nagyon jó viszonyban vagyunk vele, és a „száraz” szakmai tárgyak mellett sokat segített abban, hogy a zenei-irodalmi műveltségünk is gyarapodjon. Színházba vitt bennünket, zenehallgatásra invitált, zeneszerzőkről tartott előadást. Megpróbált minket teljes emberré tenni.

     

    Szeretnék érdeklődni, hogy milyen nehézségekkel találta magát szemben önmagát, amikor igazgatóvá kinevezték?

     

    Most vissza kellene képzelnünk magunkat a nyolcvanas évek időszakára, amit nehéz elképzelni, mert abban az időben voltak olajos padlójú tantermek, cserépkályhával és olajkályhával fűtöttünk. A minimális tárgyi felszerelés állt rendelkezésre, és hogy mégis magas színvonalú oktatás folyt, az azoknak a nagy tudású pedagógusoknak köszönhető, akik ott tevékenykedtek az iskolában. Amikor visszakerültem, a tanári állományban a könyvvitel tanárok kétévente változtak. Akkor már a gazdasági élet területén, ilyen szakmai képesítéssel, a többszörösét lehetett keresni a pedagógusi fizetésnek. Erről a pótlásról kellett gondoskodni. Néhányan azért tartósan maradtak, Matyók Lászlóné, Czifra Zoltánné, és jómagam, akik keményen részt vettünk a könyvvitel, statisztika tervezés tanításában. De azért hozzá kell tennem, azt, hogy amikor én visszakerültem, akkor a pedagógusok nagy része már az idősebb generációhoz tartozott.

     

    Igazgatói munkám során a tantestületben szinte egy teljes személycserét kellett végrehajtanom. Bizonyára emlékeznek a kollégák, hogy a rendszerváltás tájékán az orosz nyelv tanítását is megszüntették. Gondoskodni kellett a nyelvszakos tanárok pótlásáról. Ez sem volt könnyű feladat. Bevezetésre került az informatika tantárgy is. Nagyon nehéz volt megfelelő képesítésű és pedagógus vénával megáldott embereket találni. Hála Istennek azt tudom mondani, hogy sikerült nyelvtanárokkal, informatikusokkal feltölteni a tantestületet. Az iskola tárgyi felszereléseiben is lényeges változások történtek. A teljes iskolabútorzatot ki tudtuk cserélni, otthonossá tettük a tantermeket. Megteremtettük az informatikai-, tanirodai-, gépírás- és nyelvoktatás korszerű tárgyi feltételeit.

     

     

     

     

    Ön mit gondol a közgazdasági profilú középiskolai képzésről?

     

    Azt tudom mondani, hogy a Nemzeti Alaptanterv és az OKJ-s képzési bevezetésével megszűnt az a fajta szakmai képzés, ami a tanulóknak alapos szakmai tudást adott, és a gyakorlati munkában való elhelyezkedésüket segítette. Az egy-két éves szakmai oktatást kevésnek tartom arra, hogy a gyerekek megfelelő elméleti tudást szerezzenek. Nem helyeslem azt sem, hogy nincs meg az érési folyamat, nincs meg a szakmai ismeretek egymásra épülése.

     

    Ön akkoriban milyen tantárgyakat oktatott?

     

    Mindent oktattam, ami a szakmámhoz tartozott, ugyanis az volt az alapelvem, hogy ahhoz, hogy tudjam, a kollégák mit és hogyan csinálnak, ahhoz nekem is ismerni kellett a tananyagot. Ugyanis más az, hogy ismerünk valamit az ismeretek szintjén, és más az, hogy azt tanítjuk, és kidolgozzuk az óraterveken keresztül az óraszámi bontást, a feleltetést, dolgozatírást. A lehetőségekhez képest, igyekeztem mindent tanítani, ami egyrészt ebbe a szakmacsoportba tartozik, másrészt pedig igyekeztem a 4 év alatt megfordulni minden osztályban. Szinte minden évben érettségiztettem könyvvitelből, statisztikából, kiegészítő tagozaton, esti tagozaton tanítottam, tehát kivettem a részem a mindennapok munkájából.

     

    Önnek melyek a legkedvesebb élményei a tanári illetve igazgatói pályájáról?

     

    A tanári pálya élményei a tanulókhoz, osztályközösségekhez kapcsolódnak. Voltak csoportok, ahol statisztikából az érettségi eredmények fele ötös volt, a másik fele négyes. A tanulóink nagy része abban az időben egyetemen, főiskolán szakirányban tudta folytatni tanulmányait. Az, hogy megszólítanak a gyerekek vagy a szülők, és elmesélik, hogy milyen pozícióba kerültek; vagy az, hogy milyen lelkesen vettek részt az iskolai programokon; az, hogy a Berzeviczy-napokon milyen irodalmi-zenei paródiák születtek, mind-mind kedves emlékek. Különleges élmény volt az is, amikor az énekkarral először vettünk részt a „Tavaszi Dalosünnep”-en, vagy amikor az OSZTV döntőjébe jutott tanulókkal eredményesen szerepeltünk könyvvitelből, statisztikából, gyorsírásból, és gépírásból. Szóval úgy összességében úgy érzem, hogy igazi kudarcok nem voltak a pályámon. Én tudtam minden apróságnak örülni.

     

    Nagyon kíváncsi volnék, hogy milyen volt akkor az iskola?

     

    Az iskola sokkal zártabb közösség volt, sokkal ambiciózusabbak, tudatosabbak voltak a diákok. Egy maximum 300 fős létszámú iskola volt a régi Közgazdasági Szakközépiskola. Ismertük a gyerekeket név, jellem, tanulmányi eredményeik szerint, problémáikkal és sikereikkel együtt. A tanárok is ismerték egymást. A napi problémákat meg tudtuk beszélni. Lehet, hogy a gyerekek nem voltak annyira nyitottak, de fegyelmezettek voltak, próbáltak megfelelni, és mi is próbáltuk azokat a helyzeteket megoldani, amelyek akkor is adódtak, csak kisebb számban, mint most. A cél az volt, hogy minden gyerek, aki hozzánk beiratkozott, az érettségi vizsgát sikeresen letegye. Nagyon büszke vagyok arra is, hogy diákjaim közül mindenki sikeres érettségi-képesítő vizsgát tett. Egyszer kaptam egy könyvet egy kiegészítős tanulótól, annyi volt beleírva: „Köszönet a Tudásért.”

     

    Említette, hogy akkortájt tulajdonképpen le kellett cserélni, meg kellett újítani a tantestületet. Milyenek voltak akkoriban a tanárok?

     

    Olyanok voltak a tanárok, vagy olyanná fejlődtek, mint amilyennek véleményem szerint egy pedagógusnak lennie kell. Nem mondom, hogy mindenki maradéktalanul tudta teljesíteni az elvárásokat, de tisztességgel végezte a munkáját. Úgy érzem, hogy én igényes pedagógus voltam. Alapvető elveim voltak: rend, fegyelem, munka. Lehet, hogy ez szigorúan hangzik, de ehhez kellett minden pedagógusnak és diáknak alkalmazkodni. Törekedtünk arra, hogy szakmailag mindenki maximálisan felkészült legyen. Mindemellett közösségi életet éltünk. Én ezt nagyon hiányolom manapság. Mi a tantestületben kirándultunk, színházba jártunk, névnapokat, továbbképzéseket tartottunk. A két szakmai munkaközösség állandóan azon volt, hogy munkájában az érettségi követelményekhez, és a gazdasági élet elvárásaihoz mindig igazodjon. Igyekeztem kimenet-szabályozású iskolát teremteni.

     

    Nagyon kíváncsi volnék, hogy akkoriban diákok hozzáállása milyen volt? Mennyiben volt más, mint esetleg ma?

     

    A mait nem tudom. Azt tudom, hogy a diáknak akkoriban a tanulás kötelessége volt. Amelyik nem volt kötelességtudó, azt igyekeztünk rászorítani. Sokat foglalkoztunk a tehetséges gyerekekkel, de korrepetálásokat is tartottunk a gyengébbeknek. A folyamatos, rendszeres munka, számonkérés, meghozta gyümölcsét. Aki úgy érezte, hogy nem ez a megfelelő szakma számára, az az első két évben el is ment. Sok szülő szerette az iskola munkáját, szakmai légkörét, és a gyereküket is ide íratták. Mi, úgy gondolom, szerettük a gyerekeket.

     

    Tartja-e a kapcsolatot a régi kollégáival?

     

    Természetesen, tartjuk. Nem napi kapcsolatot, de találkozunk, beszélgetünk. A jelenlegi iskolaigazgató úr rendszeresen meghív a legfontosabb rendezvényekre, összejövetelekre, kirándulásokra. Nagy szeretettel gondolok közgázos, kereskedelmis kollégáimra.

     

    Az osztálytalálkozók révén tartja-e a diákokkal a kapcsolatot?

     

    Az osztálytalálkozók nagyon érdekesek. Nekem egyetlen osztályom volt pályakezdő koromban, velük természetesen ötévenként találkozunk. Van néhány régi osztály, ahol a még élő szaktanárokat is meghívják a találkozókra. Mindenhol találkozunk tanítványokkal. Kis unokám szokta is mindig mondani, mivel együtt nyaralunk: „Mama, Te ma még nem találkoztál senki ismerőssel?” Az ország minden részén vannak tanítványaim.

     

    Nagyon érdekelne, mit tart fontosnak az életben?

     

    Az egész élet arról szól, hogy becsülettel, tisztességgel helyt kell állni. Mikor mi adatik. Gyerekként a tanulás a legfontosabb, tanárként a munka, szülőként a gyerekek nevelése, nagymamaként az unokák nevelése, gyerekeim segítése, feleségként a férj támogatása. Az alapvető erkölcsi, emberi értékeket meg kell tartani, s ezeket tovább kell adni.

     

    Irén néni, mire hívná fel a diákok figyelmét?

     

    Csak annyit szeretnék mondani, hogy mindenki, aki a jövőét tartja szem előtt kitartóan dolgozzon, tanuljon céljai eléréséért. Tanulja meg tisztelni, elfogadni a másikat, örüljön a sikereknek és okuljon a kudarcokból.

     

     

    Elhoztam egy nagyon aranyos kis oklevelet, amelyben örökös taggá választottak a Komárom-Esztergom megyei Középiskolai Igazgatók Közösségébe, amikor nyugdíjba mentem.

     

     

     

    Egy idézetet fontosnak tartok, amely humoros formában összefoglalja az igazgatói tevékenység lényegét: „Eme nemes személy a fenti kitüntetésre azzal vált érdemessé, hogy sok éven keresztül viselte, tűrte fenntartója szorongatását. Kiállta a képviselők döntéseinek megpróbáltatását, hallgatta kollégái, beosztottjai minden panaszát, nyűgét, intrikáját. Kiállta a NAT próbát, a pedagógiai programok variációit, az oktatási törvény változásait, a leköszönő és helyükbe lépő új eszméket hirdető oktatási miniszterek elképzeléseit, s mindezekbe nem pusztult bele. Megélt OKJ-t, OPI-t, GAMESZ-t, OKSZI-t, OKÉV-et, és ki tudja még mennyi fránya intézményt. Nyakig ásta magát a gazdaságba, s lett menedzser, tanár, munkajogász, pályázati felelős, rendfenntartó, lelki szemetesláda, és szigorú vezető, ki mindenhol hittel és teljes szívvel képviselte iskoláját”.

     

    Az igazgatói munka és a tanári pálya nekem tényleg nagy gyönyörűség volt.

     

    Köszönjük szépen az interjút!

     

     

     

     

    Készítette:

     

    Juhász Fanni 12. E osztályos tanuló

    Császár Renáta tanár

    Péter Vilmos tanár

    KAPCSOLÓDÓ HÍREK


    IV. Esztergomi Pályaválasztási Kiállítás

    IV. Esztergomi Pályaválasztási Kiállítás

    2026. november 26-án 9 órakor nyitja meg kapuit a IV. Esztergomi Pályaválasztási Kiállítás a Suzuki Arénában. A rendezvényen bemutatkoznak a megyei és az esztergomi járás középiskolái, a duális képzésben résztvevő vállalatok, az ágazati képzőpontok, és a pályaorientációs konzultációra is nyílik majd mód.

    2026. nov. 17.


    Tarján Richárd Gábor

    Éremeső Tatabányán

    Éremeső Tatabányán

    Tovább folytatódott a TSZC Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Technikum és Szakképző Iskola alapításának 50. évfordulójára szervezett versenysorozat. A szerdai napon, 2026. november 11-én a vendéglátásé és a turisztikáé volt a főszerep.

    2026. nov. 13.


    Tarján Richárd

    Emlékstaféta A lengyel függetlenség napján

    Emlékstaféta A lengyel függetlenség napján

    2026. november 11-én, A lengyel függetlenség napján szervezte meg az Esztergomi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat a függetlenségi váltófutást középiskolások részére. Iskolánk tanulóit Molnár Péter testnevelő kísérte el a rendezvényre.

    2026. nov. 12.


    Tarján Richárd


    Partnereink

    SZC logo

    Esztergomi Szakképzési Centrum


    Balassa Bálint Gazdasági Technikum és Szakképző Iskola

    2500 Esztergom, Szent István tér 7-9.

    Telefon: +36706848654

    E-mail: iskola@balassaegom.hu

    OM azonosító: 910005/002


    2026 • Balassa Bálint Gazdasági Technikum és Szakképző Iskola